“Az átláthatóság bizalmat szül, és a bizalom a nagyszerű csapatmunka alapja.” Ugye Te is szívből tudsz bólogatni erre a mondatra? Transzparencia, őszinteség és információmegosztás!? De mi a helyzet a piszkos anyagiakkal?

Az interaktív online csoportok az elmúlt néhány év termékei, de mára mindannyian tagjai vagyunk legalább néhánynak. Viszont az online illem, vagy az online csoport-illem még egyáltalán nem mondható kikristályosodott szabályrendszernek. Ha láttál már flame-wart (személyeskedő kommentek háborúja), akkor pontosan tudod,  milyen fontos, hogy értelmesen tudjunk viselkedni egy csoportban.  Íme néhány javaslat, hogy ez miként sikerülhet. 

A konfliktuskezelés elméletét össze lehetne foglalni kábé két A/4-es oldalon. Elméletben viszont nem igazán lehet konfliktuskezelést tanulni. Ha benne vagy egy konfliktusban, akkor rendszerint dühös vagy, ideges vagy, esetleg rettentő kínosan érzed magad – az elmélethez képest ezzekkel az apró gyakorolati nehézséggekkel kell szembenéznünk a konfliktusokban.

Ha ötletekre van szükséged, prezit, kampányt, tananyagot, stratégiát, munkanapot akarsz tervezni, vagy izgalmasabbá szeretnél tenni egy elemzést, akkor érdemes kipróbálnod a mandala módszer nevű szellemi alkotótechnikát. Egyéni gondolkodásra vagy moderációs eszközként a céltalan meetingek egyik hatékony ellenszereként is használható. Nekem bejött.

Az egy dolog, hogy boldognak érzed magad, vagy sem, de a big data korában már semmi sincs meg számok nélkül. Mindent le kell mérni, ki kell mutatni, meg kell állapítani. De vajon egy ilyen komplex és ködös dolgot, mint a boldogság… azt is? Igen.

Egyszer meg kellene csinálni a pszichiátriai betegségek kézikönyvét (DSM IV) kizárólag filmekből. Addig is, míg eljön ez a boldog idő, összeszedtem a hosszú lista néhány elemét három olyan betegség kapcsán, amik a hétköznapi szókincsünk részét képezik – néha eléggé félrevezetően, félelmeinket, előítéteinket táplálva. Például olyan depis vagy? Esetleg skizofrén érzésed van? Nézzünk meg, hogyan ne […]

Lépten-nyomon, a legmeglepőbb helyeken és formákban futok bele az Y generáció témába. A pozitív sztereotípiákat eleinte jobban tűrtem, de ma már az elismerő jellegű Y-ozás is zavar. A leggyakrabban hallott, olvasott érdekességek mentén leírom, miért.

Mi az egyáltalán, hogy digitális én? Azt sugallja, mintha lenne egy digitális meg egy nem digitális én… Egy facebook én, meg egy valóságos én? Vagyis lehet, hogy két éned van?

Szeretjük azt mondani, hogy imádjuk a visszajelzéseket és nyitottak vagyunk a kritikára, aztán amikor jönnek… valahogy mégsem mindig tudjuk fogadni őket. Például Te? Észre szoktad venni, amikor értékes visszajelzést kapsz? És utána? Mit teszel?