Az önéletrajzod mint önismereti tükör

A jó önéletrajz alapja a jó önismeret. (Persze egy jó pszichológus szerint a jó minden alapja a jó önismeret, de ezt most hagyjuk…) Szerintem ez fordítva is igaz: az önéletrajz-írás jó alkalom arra, hogy átgondold, ki voltál és ki lettél. Na meg, hogy ki akarsz lenni.

A pszichológia önismereti vagy terápiás okokból gyakran vet be olyan eszközöket (az életút-diagram például ilyen), amikkel a belső dolgainkat külsővé tehetjük. Ha egy belső tartalmat megjelenítünk, akkor már könnyebb róla elmélkedni – “rá lehet nézni”. Hasonló történik akkor is, amikor egy komolyan vett (szóval nem csak olyan random tizenhét helyre szétküldött) CV-t írsz. Átgondolod és új(szerű) struktúrába öntöd magad, kicsit úgy is, hogy általad választott cég stílusához még jobban passzolj. Átgondolod magad, hiszen az idő is múlik, és remélhetőleg évről évre többet, mást, máshogy tudsz beleírni a CV-dbe. Amikor így – kicsit kívülről – gondolkozol magadról, óhatatlanul elmeditálsz azon, milyen voltál, mi történt veled, milyen lettél és milyen lehetnél. Ha filozófikusabb alkat vagy, akkor talán azon is, hogy miért pont így alakult az életed. Mi ez, ha nem egy tökéletes önismereti gyakorlat?!

Érdemes megfigyelned a beadott (esetleg félbehagyott) álláspályázataid evolúcióját is. Ha egy három évvel ezelőtt írt álláspályázatodon elborzadsz, hogy milyen béna, akkor jó úton jársz (=komolyan fejlődtél!). Te is azt látod rajtuk, hogy az idő múlásával egyre bátrabban meg merted mutatni a beadott önéletrajzaidban, ki vagy? Ha igen, abban szerintem szerepe van annak is, hogy egyre jobban ismered és elfogadod, (szereted!) és meg mered mutatni azt, aki vagy.

Az én legutóbbi CV-m egy prezümé volt, ami fölött legalább három napot ültem (órák hosszat étlen, szomjan, már megint a flow…), közben meg csomó mindenre rájöttem saját magammal kapcsolatban is. Végre leesett például, hogy akármennyire próbálok komolynak tűnni, és letagadni, milyen bolond (őrült) vagyok, ez egyáltalán nem megy. Imádok játszani, hülyéskedni, és szívesen hülyét is csinálok magamból, ha érdemes. Ennek kapcsán felidéztem egy csomó esetet, amikor ez a tulajdonságom szakmailag pluszt hozott, vagy amikor az ügyfelek, munkatársak megköszönték, hogy így viselkedtem. Aztán persze találtam olyan szitukat is, amikben … hát hagyjuk… De végre megértettem: a skill adott, kár lenne hadakozni ellene. Már csak meg kell tanulnom jól használni!

De mindezt nem azért írom, hogy a saját önismereti kalandozásaim rejtelmeibe vezesselek. Sokkal inkább azért, hogy Te is rákkattanj a CV írás önismereti oldalára. Ha van hozzá nyitottságod, és némi önreflexiód (tehát gondolkozol néha magadról), akkor a CV írás többé nem nyűg lesz (de mi a fenét írjak?), hanem felszabadító önismereti kaland! Első körben például kérdezd meg az ismerőseidet, munkatársaidat, ügyfeleidet, hogy mi az a három szó, ami elsőre eszükbe jut rólad! Második körben a negatívnak tűnő jelzőktől se rémülj meg! Látod, egy őrülttel is lehet kedzeni valamit 🙂

Íme a legutolsó CV-m, az önéletrajzi evolúcióm eddigi csúcsa

(Technical details: A prezümé elkészítéséhez a prezi alapos ismeretén kívül kellett némi power point és photoshop tudás. Tényleg csak némi, a hátterek eltüntetéséhez vagy egy kis átszínezéshez. Ha tetszik a forma – és neked is négy részből áll az életed -, akkor a “save a copy” gombbal nyugodtan lophatsz belőle magadnak is egy másolatot. Feel free to steal, learn and get inspired! Ha kész, ne habozz megmutatni sem –  önismereti szetiszfeksön ide vagy oda: a CV-d fő funkciója mégiscsak a mutogatás lesz!)

Hozzászólások

hozzászólás