Mi a fene az a komfort zóna?

Egy ideje folyton azt halljuk, hogy ki kell lépnünk a komfort zónánkból, mert ott kezdődik a tanulás meg a valódi fejlődés – sőt, néha egyenesen az ÉLET. De mégis mi a fene az a komfort zóna? Az olvasottak alapján fontos dolognak tűnik… Ha tényleg ki kell lépnünk belőle, akkor jó lenne tudni, mikor vagyunk kint, mikor bent. Hogyan tudunk kilépni, miből vesszük majd észre, hogy már kívül vagyunk, és hogyan fejlődhetünk minél többet odakint? Egyáltalán, mi van a komfort zónán kívül: a diszkomfort zóna?

Egy haverom tudományos magyarázata szerint a komfort zóna „az a terület, amin belül még eléred a söröd a fotelből, úgy, hogy ne állj fel” (DUDÁS, 2013). Ennyivel azért nem értem be, inkább csináltam egy gyors kutatást a témában.

A magyar nyelvű google szakirodalommal kezdtem. A legmegbízhatóbb forrás Sipos Márton – a Karizma Titok című könyv szerzőjének – motivációs blogja volt. E eszerint a komfort zóna „nem más mint a saját kényelmi zónánk. Saját életünket, ha megfigyeljük, láthatjuk mik tartoznak bele, és hogy hol van a határa. Ez kifejezés nem tőlem ered. Több önfejlesztési, és pszichológiai könyvben is említést tesznek róla.” Aha, szóval komfortzóna = kényelmi zóna, és elég csak megfigyelni, hogy rájöjjünk, mi az. Máris közelebb vagyunk. Vagy mégsem? (Márton munkássága alapján az elmélet egyik fontos felhasználási területe a csajozás-oktatás – figyeld az URL-t!)

Marcitól azt is megtudhatjuk, hogy „A kényelmi zónánkba a megszokott dolgaink tartoznak. ” és hogy „Ha fejlődni akarunk, új élményeket akarunk megtapasztalni… ki kell lépnünk a kényelmi zónánkból”. Ez körülbelül olyasmit jelenthet, hogy ha új élményeket akarunk, akkor új élményeket kell keresnünk, szereznünk? Ezt nem gondoltam volna…

A többi magyar nyelvű találat rendszerint coachok oldalára mutat, pl: „A változtatás miatt ugyanis ki kell lépnünk a komfortzónánkból, abból az állapotunkból, helyzetünkből, amelyet megszoktunk.” vagy: „A coaching-folyamatban a komfortzónából való kilépés jelentheti a viselkedésváltozás első lépését.” Ezek alapján látszik, hogy  a coaching és életvezetési tanácsadás szintén alkalmazási területei lehetnek a modellnek, de ezekből a forrásokból sem tudunk meg sokkal többet, mint hogy ha a megszokottól eltérő dolgokat csinálunk, az valami megszokottól eltérő (változás) lesz. Naná!

A wikipedia szócikk nagyrészt a fentiekhez hasonló tudományos jelentőséggel bíró műveken alapul, de azért szóba hozza a Yerkes-Dodson görbét is, ami a teljesítmény és a stressz kapcsolatáról szól, és nagyjából éppen ellentétes a „komfort zónából való kilépés= szorongás =› tanulás” elképzeléssel. (A görbe azt ábrázolja, hogy egy egyszerű feladatot – mondjuk mosogatást – akkor is meg tudsz csinálni, ha nagyon-nagyon ideges vagy. Ugyanez a stressz-szint eléggé megnehezítené, hogy új programozási nyelvet tanulj. Vagyis: ha túllépjük az ideális „idegességi- vagy stressz -szintet” akkor nehogy tanulni nem tudunk, de még a szokásos teljesítményünk is leromlik.)

Tartottam tőle, hogy az angol nyelvű keresés eredményeként az egész világ komfortzóna-bullshit kupaca rámzúdul, ezért egyből a Schoolar (Tudós) Google-höz fordultam, ahol kereken hat releváns forrást találtam. Ezek szerint a téma a tudományos diskurzusban korántsem olyan népszerű, mint a közbeszédben.

Ezek közül néhányban a „komfort zóna” kifejezés csak a címben, mintegy metaforaként van jelen, de a szövegekben többnyire egyáltalán (egyszer sem) szerepel. Ahol mégis – egyszer vagy kétszer egy húsz-harminc oldalas szövegben, ott egyszerűen a biztonság, szorongásmentesség szinonímájaként használják. Ami érdekes, hogy egyáltalán nem arról van szó, hogy a komfort zónát át kell lépni (pl. akkor, amikor elsőéves medikusok invazív beavatkozásokat gyakornolnak valódi pácienseken), hanem arról, hogy miként lehet olyan környezetet teremteni a tanuláshoz, új viselkedések elsajátításához, amiben valaki biztonságban érzi magát. Ez pont ellentétes azzal, ami a dolog köznapi értelmezése, szóval ezek szerint tanulni nem csak úgy lehet, ha közben egy kicsit rosszul érezzük magunkat. (Aztán van csomó mérnöki témájú cikk, amiben valami ASHARE nevű, hőérzeti komfort zónáról van szó. Kétlem, hogy ez ugyanaz lenne, mint amin belül nem, és amin kívül nagyonis lehet tanulni, fejlődni… A cikkek részletesebb jegyzéke itt.)

Ami még érdekes lehet: a wikipedig hivatkozik egy eszközre, ami elvileg a komfort zónánk nagyságát hivatott mérni. Hát… nézzétek meg, szerintem nem kell hozzá különösebb kutatásmódszertani jártasság, hogy lássátok, miért tök hiteltelen. A definíció szerint a komfort zóna egy mentális megszokottság, kondicionáltság: miről gondoljuk azt, hogy meg tudjuk csinálni. Szóval aki úgy gondolja, ő mindenre képes, annak nagy a komfortzónája? Akkor már csak azt nem értem, hogy a „mérőeszköz” miért nem kizárólag a gondolatokat, vélekedéseket, miért a lehetőségeket és cselekedeteket méri… A legfelháborítóbb ebben nekem az eszközhöz tartozó előadás volt, miszerint az anyagi jólét és a komfort zóna nagysága pozitív korrelációt mutat. Hát persze, ha a komfort zónám nagyságát azzal mérjük, hogy kipróbltam-e egy sor rendkívül költséges extrémsportot… Azt is jó tudni egyébként, hogy a férfiaknak nagyobb a komfort zónája, mint a nőknek… Nekem pl 67%. Jó ezt tudni minden esetre.

Már szinte el sem hittem, hogy találok bármi értelmeset, mikor rájöttem, hogy ki kell lépnem a komfort zónámból, és be kell vállalnom a keresést a biztonságos TudósGoogle terepen kívül is. Azért óvatosan a „comfort zone theory” kifejezéssel kezdtem, és mire bukkantam!

„Komfort zóna: modell vagy metafóra?” Rendes tudományos cikk, szerzővel, évszámmal és hivatkozásokkal! Hosszú várakozás és sok bosszankodás után végre megtudom, mi a fene az a komfort zóna!

Írok is majd belőle egy magyar összefoglalót! Téged is érdekel? Katt ide!