Mérhető-e a boldogság?

Az egy dolog, hogy boldognak érzed magad, vagy sem, de a big data korában már semmi sincs meg számok nélkül. Mindent le kell mérni, ki kell mutatni, meg kell állapítani. De vajon egy ilyen komplex és ködös dolgot, mint a boldogság… azt is? Igen.

A boldogság fogalmának meghatározását sokáig keresheted a szakkönyvekben, mégsem fogsz egykönnyen rátalálni. Pedig elég fontos pszichológiai fogalomnak tűnik…  De a szaknyelv azért szaknyelv, mert nem hétköznapi nyelv: nem a boldogság az egyetlen ilyen pszichológiai kifejezés, ami hiányzik a tankönyvekből. A “szeretet” terminust szintén nem érdemes keresned. Helyette az alábbi szavakkal találkozhatsz:

  • elsődleges tárgykapcsolat = szeretjük az anyukánkat
  • kötődés = szeretetjük a szüleinket (elsődleges gondozóinkat)
  • libidinózus kötődés = szeretjük a szerelmünket
  • felnőttkori kötődés: szeretetjük a barátainkat
  • társas támogatás: segítjük és megbecsüljük egymást
  • rapport: a terapeuta szereti a klienst és fordítva

Minden fogalom kicsit mást, kevesebbet, többet, speciálisabbat jelent, mint amit a “szeretet” szó alatt a hétköznapokban értünk. Ugyanígy a boldogság is ott van a tankönyvekben, csak nem a “b” betűnél kell keresni.

Hol keresd a boldogságot?

Jó esélyekkel indulsz a boldogság (szakmai meghatározásának) megtalálása felé, ha az “életminőség” (quality of life) kifejezésre guglizol. Ezt a boldogságformát leginkább az egészségszociológia és az orvostudomány használja. Definíció szerint valami olyasmit jelent, hogy:

Az élettel való elégedettség, testi, pszichés és szociális jóllét, a személy saját állapotának szubjektív minősítése. Dimenziói: testi működés, fájdalom, általános egészségi állapot, vitalitás, szociális-,  kognitív-, érzelmi működés, spiritualitás, transzcendens értékek területén való elégedettség. (forrás)

avagy:

“a beteg jól-létének azon fizikai, szociális és emocionális aspektusai, amelyek az egyén számára fontosak, vagy relevánsak.” (forrás)
Láthatjuk, hogy a jó életminőséghez mindenképp fontos dolog a  jól-létünk – legalábbis az, amit érzünk, szubjektíven átélünk belőle.  Hogy biztosra menjünk a jó életminőség keresésében, meg kell ismernünk a jól-lét meghatározását is.  A jól-lét egyébként a pszichológia és a gazdaságtudományok kedvenc szava a boldogságra, ami valami olyasmit jelent, hogy:

Bio-pszicho-szociális egyensúly: általános, mentális és fizikai egészségesség. (forrás)

Tehát az életminőség a jól-léten múlik, a jól-léthez pedig egészségesség kell! Akkor itt az ideje kinyomoznunk, hogy a szakirodalom ez utóbbi utóbbi alatt pontosan mit ért! Felkészültél a totális boldogságra? Most figyelj!

Az egészség nem csupán a betegség hiánya: a testi, lelki, szociális jóllét állapota. (forrás: WHO)

Tádám! Szóval jól-lét = egészség = jól-lét = életminőség… Az egészség kifejezést az egészségpszichológia és a mentálhigiéné használja legszívesebben boldogság-közeli érzések leírására. Hát, ha körbenforgás mentes definíciónk nincs is, találtunk egy csomó guglizható szinonímát.  Ami engem kifejezetten elkeserít bennük, hogy úgy tűnik,  a boldogság manapság már az egészségesség kritériuma. Nem lehetek egészséges anélkül, hogy boldog lennék. Ez vajon azt is jelenti, hogy ha nem vagyok boldog, akkor beteg vagyok? Remélem, nem!

Ki a boldog?

Egy másik lehetőség, hogy a mindenféle tankönyv ízű meghatározások kergetése helyett megpróbálunk a való élet kínálta lehetőségekből kiindulni, vagyis:

  1. Keressünk néhány boldog embert.
  2. Nézzük, kérdezzük, figyeljük, értsük meg őket: milyenek, mit tesznek, mit nem tesznek.
  3. Foglaljuk össze mindezt néhány pontban, és már kész is a boldogság – főként személyiségjegyekből és viselkedésekből álló – definíciója.

A Maslow piramis csúcsán tartósan időző, azaz önmegvalósító ember, vagy – a hozzá eléggé hasonló – rogersi önaktualizáló személy fogalma például ilyen listákon alapul.

Hogyan mérjük?

Most, hogy megtaláltuk a boldogság(ok) definícióját, és tudjuk,  mit mérjünk, már csak azt kell kitalálnunk, hogyan számoljunk pontosan!

Az egyik lehetőség, hogy személyiségközpontúak leszünk, sokat beszélgetünk boldog és boldogtalan emberekkel, akár a boldogságról, akár másról, és ez alapján felfedezünk néhány mintázatot. Az ilyen (kvalitatív) kutatás hátránya, hogy viszonylag kevés számot tartalmaz, ennél fogva nehezen általánosítható. És azért valljuk be: számok nélkül nem is igazi mérés a mérés…

A számszerűsítés jól bevált és olcsó (!) módszere a kérdőívezés: sok ember papír alapú vagy online megkérdezésével már jól tudunk “valódi” adatokat gyűjteni. Viszont a pszichológiai kérdőívekre és tesztekre mindenki haragudni szokott (“egyik válasz sem igaz rám” / “attól függ a válaszom, hogy milyen helyzetre gondolok” / “micsoda?? négyszáz kérdés??”), ezért a kutatók igyekeznek minél rövidebb kérdéssort összeállítani, hogy kíméljék a válaszadók idegeit. (És talán saját munkaidejüket is, hiszen négyszáz változót jóval nehezebb kielemezni, mint ötöt.) Ezzel a módszerrel a boldogság már mérhetővé válik  például az alábbi, “Élettel való elégedettség” című kérdőívvel:

Ed diener

Összeszámoltad a pontjaidat? Az eredményeid értelmezéséért kattints ide!

Ennek a magyarított WHO kérdőívnek a segítségével pedig a jól-létedet számszerűsítheted:

who magyar copy

(forrás)

Mérésünk következő fázisa, hogy a sok ember megkérdezésével kapott adatokat összehasonlítsuk más, szintén sok ember megkérdezésével kapott adatokkal, és összefüggést találjunk közöttük. Végső soron itt keletkezik a boldogság mérésének haszna. Az összevetések által (olykor kis spekulációval) meg tudjuk állapítani, milyen tényezők szükségesek a boldogsághoz, illetve azt is, hogy milyen eredményekkel jár az, ha valaki boldog. A pszichológiai kutatások kimutatják, hogy a boldog emberek tovább élnek, kielégítőbb társas kapcsolatokkal rendelkeznek, több barátjuk van, és többször élnek át flow élményt, kevesebbet stresszelnek, jobb az immunrendszerük, jobb a házasságuk, munkájukban termékenyebbek, kreatívabbak és többet keresnek, mint nem boldog (boldogtalan?) társaik.

Mégis mit mérünk?

Persze a párhuzamok hallatán megkérdezhetjük: melyik volt előbb: azért vagyunk boldogok, mert sok barátunk van, vagy azért szeretnek minket az emberek, mert boldogok vagyunk? Egyiket is, másikat is logikusan meg tudnánk indokolni, nem igaz?

A másik kérdés, ami felmerül, hogy tulajdonképpen mit mérnek ezek a kérdőívek? Hogy nem a boldogság értelemben vett boldogságot, az egészen biztos. Valójában saját magukról is bevallják, hogy nem azt. Inkább csak valami nagyon hasonlót: jól-létet, egészéséget, életminőséget. Ez is valami. Akárhogy is, az eredményekből, illetve a kutatásokra fordított nagy erőfeszítésekből is látszik, hogy boldognak lenni fontos és hasznos dolog:

A gazdagság boldogít. A boldogság gazdagít.

A bejegyzés a 2013. szeptemberi Happiness Manual kiállításon elmondott előadásom összefoglalója.
Az ötletért, inspirációért köszönet Brückner Jánosnak!
kép

Hozzászólások

hozzászólás