Flow és a pozitív gondolkodás / 1. rész

Mióta Csíkszentmihályi könyvét magyarra fordították, egyetlen valamire való női magazin sem jelenhet meg flows téma nélkül. De ha egy pszichológiai fogalom popularizálódik… Formálódik, alakul, eltávolodik az eredeti jelentésétől. Mi a különbség a flow (meg a pozitív pszichológia) és a pozitív humbug között, és miért jó Neked, ha tudod ezt?

Az egész úgy kezdődött, hogy…

Ha olyasmit csinálunk, amit nagyon szeretünk, képesek vagyunk órákon át fel sem állni mellőle, nem csak a külvilágról, de a saját fiziológiai igényeinkről is megfeledkezünk (nem eszünk, nem iszunk, nem érezzük fáradtnak magunkat). Csíkszentmihályi Mihály – a jelenséget közelebbről megvizsgálandó  – számos strukturált interjút készített művészekkel, sportolókkal, sebészekkel és másokkal: olyan emberekkel, akik szeretik azt, amit csinálnak. A “flow”  kifejezés éppen Csíkszentmihályi egyik első interjúalanyától származik.

Dehát ezt már az ókori görögök is…

De mi ebben a felfedezésben az új? A flow hoz hasonló “elmerültség” vagy “belemerültség” érzést sok keleti filozófia (vallás) tanulmányozta már ezer évekkel ezelőtt. Sőt, a flow-hoz hasonló gondolatok a tudományos pszichológiában is jelen voltak Csíkszentmiháliy munkássága előtt. Carl Rogers (a kedvenc halott pszichológusom) például a 70-es évek végére már az egész világot körbeutazta az ún. sensitivity (érzékenyítő) tréningjeivel, melyek központjában az önaktualizáció állapota, képessége állt. Az önaktualizációhoz arra van szükség, hogy elég pontosan – vagyis saját projektcióinktól mentesen – tudjuk figyelni, észlelni a külvilágot, és a hozzá illeszkedő spontán cselekvésben képességeink legjavát használjuk. A kutatók ebben az időben azt is észrevették, hogy az emberek (sőt, a főemlősök úgy általában) bármiféle jutalom vagy büntetés nélkül, saját szórakoztatásra is szívesen oldanak meg bonyolult, nehéz feladatokat. Bár először tanácstalanul álltak a kérdés előtt, szép lassan ki merték jelenteni, hogy az ember nem csak szereti, hanem keresi és élvezi is a gondolkodást, problémamegoldást igénylő kihívásokat. A pozitív pszichológia diszciplinája – bár akkoriban még nem hívták így – zászlót bontott. A flow fogalma szinte a levegőben volt.

Mit jelent eredetileg a flow?

Olyan pszichológiai állapot, amelyben a képességek magas szintjével arányos, világos célokkal leírható és folyamatos, azonnali visszacsatolást nyújtó feladat végzése intenzív, fókuszált figyelmi állapotot eredményez. Ebben a definícióban már el is rejtettem azt a három feltételt, amit Csíkszentmihályi – sok-sok interjúalanyának történeteit elemezve – a tökéletes élmény (flow) létrejöttének külső feltételeként határoz meg:

  • világos célok,
  • képességgel arányos feladat,
  • azonnali, folyamatos visszacsatolás 

Hadd tegyek hozzá a listához egy negyedik, belső feltételt: a fókuszált figyelmet. Ahhoz, hogy flow-ba kerüljünk, fókuszálnunk kell a figyelmünket. Talán egy ideig szándékosan – csak amíg nem fókuszálódik magától. Vagyis:

flow blogom copy

A flow állapot létrejötte akkor valószínű (de nem garantált!), ha a feladat kihasználja, vagy egy icipicit próbára teszi képességeink legjavát. Ami izgalmas ebben, hogy a képességeink a feladat megoldás során egyre jobbak lesznek, vagyis a kihívásnak is változnia, nehezednie kell ahhoz hogy folyamatosan flow-ban maradjunk. (Warning! Sok helyen ezt az ábrát használják a flow állapot illusztrálására. De nézd csak meg jobban… Képzeld el, hogy nem igazán tudsz origamizni – tehát az origami képességeid alacsony szintűek -, de olyan feladatot kapsz, ami ezzel az ügyességgel még kivitelezhető, például nyolc oldalú dobozokat kell hajtogatnod. Az eredeti flow-csatornás ábrában egy ilyen feladattól jó eséllyel kerülhetnél flowba, miközben a valóságban mi sem áll távolabb ettől.) A kutatók szerint csak akkor kerülhetünk flowba, ha a feladat nehézésége, és a mozgósított készségeid is az átlagos szint fölött vannak.

Ha Ha a képességeink alulmúlják a feladat nehézségét, akkor a feladat közönyös vagy unalmas lesz. Igaz, mindez lehet nagyon kellemes, pihentető élmény is: gondolj például egy jó, meditatív mosogatásra! És mi történik, ha a feladat túl nehéz? Azt hiszem, ezt már komolyabb pszichológiai előképzettség nélkül is ki tudod találni…

A közbeszédben a flow állapotot gyakran valami különleges és fantasztikus, már-már transzcendens dologként emlegetik. Pedig a flow fogalma eredetileg se többet, se kevesebbet nem jelent, mint a fenti négy feltétel eredményeként létrejövő elmélyült mentális állapot.  Nézzünk meg néhány hétköznapi helyzetet a négy feltétel segítségével, és döntsd el:

Flow vagy nemflow?

Volt már veled úgy, hogy annyira belejöttél egy házimunkába, hogy nem bírtál leállni vele? Én legutóbb egy legénylakás tűzhelyének tisztításakor jártam így. Amint észrevettem egy újabb kicsi foltot, rögtön nekiestem, nem volt megállás. A cél világos volt, az azonnali visszajelzés pedig felülmúlhatatlan: a foltok lassan eltűntek, és egyre több helyen előbukkant  a tűzhely valódi színe. Mindez megmutatja, hogy nem csak művészkedés vagy egyéb magasztos tevékenység során kerülhetünk áramlatba: egy esős hónap utáni biciklitisztítás is átlagon felüli kihívás lehet: a flow hétköznapi.

Tegyük fel, hogy lefutsz három szigetkört. Tegyük fel, hogy kettőre vagy kalibrálva. A harmadik kör után lerogysz, szinte kiköpoöd a tüdőd, és alig bírsz felállni. És mégis, végig flowban voltál: egyértelmű volt a célod (három kör), és minden lépéssel visszajelzést kaptál (egyre kevesebb). Úgy észlelted, hogy a feladat nehéz, de elég jó vagy hozzá. Végig arra figyeltél, hogy tényleg menjen. Lássuk be, hiába voltál flow-ban, a végeredmény mégis egy fizikailag nagyon kellemetlen állapot. Hát kellett ez? Bizony, a flow akár fájdalmas is lehet.

Mi történik, ha valaki a munkája által sokszor flow-ba kerül, emiatt sosem megy haza időben, elhanyagolja a magánéletét és workacholikká válik? Erre a flow-ra (az illető főnökét leszámítva) senki sem mondaná, hogy jó. Amikor Hoffmann Rózsa megírja az új köznevelési törvényt,  (vagy egy durvább példában: Eichmann az endlösung operatív tervein dolgozik)… az észlelt kihívás mértéke és feladatuk nagysága arányban állhat, céljuk peidg világos lehet, flow állapotuknak mégsem tudunk szívből örülni… A flow nem csak haszontalan, de erkölcstelen is lehet.

Kellemes, erőfeszítések nélküli érzéseket okozhat a tévénézés vagy egyéb bambulás is. A tévézés egyébként Csíkszentmihályi kedvenc antiflow példája. Miért? Nézd meg a négy pontot: hiába a figyelmi összpontosítás, ha se cél, se visszajelzés, se kihívás nincs jelen (feladatról nem is beszélve). Ha ebéd után elpilledsz, az szintén kellemes érzés – ráadásul eléggé el lehet merülni benne -, de a négy jellemző (hiányának) tükrében biztosan megállapíthatjuk: mi sem állhatna távolabb a flow-tül. Nem flow az sem, ha jógázás közben a holnapi teendőidet agyalsz, noha külső szemlélő számára elmélyültnek tűnhet a tevékenységed. A flow egy szubjektív állapot: csak az azonosíthatja, aki átéli.

Nyugodtan leemelhetjük a flow-t a piedesztálról… Ha annyit megjegyzel, hogy a flow sem fizikailag sem erkölcsileg sem úgy általában nem feltétlenül jó dolog, akkor félig már immunizáltad magad a humbug és hülyeség hegyek ellen!

A folytatást itt olvashatod. 

Hozzászólások

hozzászólás