Átláthatóság startup módra

“Az átláthatóság bizalmat szül, és a bizalom a nagyszerű csapatmunka alapja.” Ugye Te is szívből tudsz bólogatni erre a mondatra? Transzparencia, őszinteség és információmegosztás!? De mi a helyzet a piszkos anyagiakkal?

Micsoda balhé volt négy éve, amikor törvénybe iktatták, hogy közzé kell tenni a neten a közcégek vezetőinek jövedelmeit! Néhány szervezetben ez elég rosszul vette ki magát annak idején. Volt olyan, ahol a nem vezetői beosztásban dolgozó, kisebb felelősséget viselő munkatárs bére több mint duplája volt némely felsővezető fizetésének. A kollégák persze szabályosan röhögtek a kitudódott adatokon és a furcsán bérezett felsővezetőkön. De miért is olyan nagy cucc, ha ismerjük egymás fizetését cégen belül?

Minek a balhé?

Gyakori ellenvetés, hogy a fizetések összegének belső, cégen belüli közzététele csak fölösleges konfliktusokat szítana a szervezeten, vagy csapaton belül. Aláírom, hogy  – mint minden szervezeti változás – ez is hozhat felháborodást, sértődést, értetlenséget: szóval egy csomó negatív érzelmet. Hogy ez néhány napig vagy néhány hétig tart, az leginkább azon múlik, a vezetők/ tulajdonosok hogyan tudják kezelni a helyzetet. Végül is azért (is) kapják a (több!) pénzüket, hogy tudjanak meggyőzőek lenni, tudják hogyan kell segíteni a hozzá tartozó beosztottakat. Egy ilyen esemény mellett nem lehet szó nélkül elmenni: érdmes részletesen megbeszélni, hogy milyen elvek szerint van kialakítva a céges bértábla. A megbeszélés az én szótáramban azt is jelenti, hogy aki meghallgat, az nyitott a kritikára: ez a titka annak, hogy közösen javítsák vagy fejlesszék a rendszert, ha kell. Ha így tesznek, a nyilvánosság tényleg a nagyszerű csapatmunka alapja lehet!

Miért titok?

Persze ha ilyen, az elosztást megalapozó elvek nem igazán léteznek vagy önérdeket szolgálnak, azaz a pénzek nem arányosan és igazságosan vannak elosztva a szervezetben, akkor tényleg komoly gondok lehetnek a publikálás körül. Talán nagyon összeesküvés- elmélet szagú, de szerintem a ködösítés mindig annak áll érdekében, aki az összes információval rendelkezik. Ha köd van, akkor a tisztán látó olyan alkukat köthet, amik elsősorban számára előnyösek. Lehet, hogy az ilyen alkuk másik  fél számára is megfelelőek, de a teljes rendszert tekintve már nem. Itthon az efféle felállás elég jól elműködik, mivel illendőségből amúgy sem szoktunk a fizetésünkről beszélni: az igazságtalanságok lelepleződésére elég kis esély van. De hallottam már olyan külföldi cégről is, ahol a szerződésben kikötötték, hogy a fizetésekről soha senkinek nem szabad beszélni. Barátságos egy kreatív szervezet lehet!

Mi közöm hozzá?

Felszabadító dolog tudni egymásról és ilyen oldalról is ismerni a csapatot, a szervezetet – a második családunkat. Felszabadító dolog, ha nem kell titkolózni, ha szabadon lehet beszélni – akár kínos dolgokról is. Kifejezetten megnyugtató tudni, hogy egy igazságos szervezetben dolgozunk, viszont idegesítő, lelombozó, demotiváló tudni, ha nem. Sőt! Már sejteni is elég demotiváló lehet. Bár mivel a legtöbb szervezetben nincs olyan, hogy pletyka, folyosói félinformációk és feltételezések, ezért ezzel sejtés opcióval tulajdonképpen nem kell számolnunk. (=szarkazmus!)

A transzparencia nem csak hogy megnyugtató, de motiváló is lehet. A salesesek legalábbis ezt állítják. Ott ugyanis megszokott, hogy a csapattagok tudják egymás fizetését, mivel a pénz az általuk hozott üzleti eredményekhez,  (az isteni számokhoz!), tapasztalathoz és senioritáshoz van kötve. Mindez pedig nem hogy nem ciki, vagy titkolni való, hanem az élet alapvető kelléke és egy jó csapatverseny alapja a sales részlegeken.

Neten a fizud

Azért a transzparenciának is vannak szintjei… Nem látok különösebb (elfogadható) okot arra, hogy egy cégen belül titkosítsák a béreket. A közcéges fizuk teljes publicitását (netes közzétételét)  szintén jó dolognak tartom. Sőt, az összes közös pénzünket (mármint közpénzt) elszámolását tekintve is szívesen venném a nyilvánosságot.

Az pedig megint más kérdés, ha egy magáncég hozza nyilvánosságra az összes dolgozó fizetési adatait a neten, mint ahogy a Buffer nevű startup tette tavaly decemberben! (Érdemes elolvasni az erről szóló teljes cikket itt.) Egyelőre nem látom, ez miért és mivel hoz ez többet a konyhára, mint a cégen belüli szervezeti transzparencia. A CEO-juk elmondása szerint igazából ez egy kísérlet. Az biztos, hogy van annyira innovatív és meghökkentő, hogy inbound hírverésnek tökéletes legyen. (Te például hallottál volna a Bufferről enélkül a hír nélkül?)

Az egész világ a tanácsadód

A Buffer mindezt azért is tudta bevállalni, mert a béreket egy egységesen kidolgozott rendszer alapján osztotta el (amit most szintén közzétettek a neten). Ha egy bérezési rendszer ilyen igazán konzekvens, azon egyáltalán nincs mit titkolni! És a nyilvánosság az alapja annak is, hogy a bértábla a nyílt – mostmár világméretű – párbeszéd, ezáltal pedig folyamatos fejlesztés tárgya lehet. Az ötlet, úgy tűnik, eddig bejött: a kommentekben százasával áramlanak a kritikák, tanácsok, jó gyakorlatok, bíztatások a világ minden tájáról: ilyen a crowdsource-olt szervezetfejlesztés startup módra! Ezt biztosan érdemes eltanulni az esetből: kevés dolog van, ami távolabb áll a lendülettől és fejlődéstől egy szervezet életében, mint a titok.