A facebook halott

Jó, nyilván nem úgy halott, csak gondoltam, ez egy jó kis kattintós cím. Inkább úgy fogalmaznám, hogy a facebookról – mint egységes entitásról – bármit is kijelenteni… halott ügy. A facebook nem egyféle. Hanem mindig éppen olyan, amilyenné te meg én tesszük.

Mégis, valahogy szeretjük a facebookot (meg az internetet) hibáztatni mindenért, ami online megjelenik. Ez végülis nem akkora baj, megszoktam már, hogy régen minden jobb volt, és hogy a maifiatalok. Akkor viszont kifejezetten zavarba jövök, amikor általam nagyra becsült, tankönyvíró tudósok nevével ellátva olvasok ilyeneket. Most épp a Facebook, a hazugság hálója (sic!) című írás húzott fel gondolkodtatott el annyira, hogy összeszedjem, szerintem miért grrr.

Az online világ és a való élet

Talán valahol ott kezdődik a probléma, hogy az online és az offline nagyon gyakran két különálló, és egymástól alapvetően eltérő létformaként jelenik meg: van az online életünk, meg az offline. És sajnos nem csak laikusok kommentjeiben, netes megmondóemberek posztjaiban, hanem szakemberek nyilatkozataiban, szakmai előadásaiban is.

Az mondjuk lehet, hogy (bizonyos) online környezetekben másképp viselkedünk, mint (bizonyos) offline környezetekben, de maga az online – offline dichotómia szerintem kissé önkényes. Részben azért, mert bizonyos offline környezetekben is másképp viselkedünk, mint más offline környezetekben. Például máshogy egy focimeccsen vagy a tömegközlekedésen és máshogy a munkahelyünkön. Mégsem szoktunk a tömegközlekedési és munkahelyi világról, életünkről külön-külön beszélni, pláne nem tesszük meg problémaként, hogy míg a buszon morgunk, ha valaki meglök minket, a céges liftben esetleg mosolygunk és beszélgetésbe elegyedünk vele. (Erről a témáról korábban is írtam már.)

Tény, hogy vannak olyan emberek, akiknél a kettő élesen elválik, és teljesen más életet élnek a nyílt utcán, mint otthon, vagy mást online és offline. Köztük biztosan van olyan is, aki számára az online annyira vonzó, hogy elhanyagol mindent, ami nem online, és ezt nem szabad elbagatellizálni. A betegség, az elcseszett évek, életek, kapcsolatok szomorú és ijesztő dolgok. De biztosan jó a betegségekből általánosítani az egészséges emberekre is? Vagy úgy csinálni, mintha egy kicsit mindenki beteg(es) lenne?

Valójában az van, hogy az online és offline világ leginkább attól lesz két világ, hogy így gondolkodunk róla.¹ A témában nyilatkozó szakértőknek és megmondóembereknek nagy a felelőssége ebben. Amikor valaki azt mondja, hogy „az online világban x…, pont úgy, mint a valóságban…”, az azt mondja, hogy az online világ nem a valóság – még ha nagyon hasonlóak is, nem azonosak. Pedig pont az ellenkezőjét lenne jó hangsúlyozni, sulykolni az emberekbe, magunkba: hogy ezt a cikket olvasod most a telódon, az nagyon is valóságos. Hogy megbeszélsz cseten egy találkát, az is valóságos. Ha beszólsz valakinek online, az is nagyon valóságosan fáj valakinek, mert egy másik, valóságos képernyő előtt egy ugyanolyan valóságos ember ül, mint te. Sőt! Az 412 facebook ismerősöm is mind valóságos, és valójában az ismerőseim.

Szerintem a szakértőknek ezt nagyon-nagyon, és minden adandó alkalommal hangsúlyozniuk kéne. A „virtuális” (sic!) és „valóságos” veszélyes és haszontalan distinkcióját pedig egyszerűen kiiktatni a szótárból.

Nem minden digitális virtuális

Valójában a fenti téma egyik tartozéka, hogy a „virtuális” kifejezést rengetetgszer a „digitális”, „online”, „internetes” vagy „digitális eszközökkel támogatott” rokonértelműjeként használják. A „virtuális” szó jelentése magyarul „látszólagos, elképzelt, nem valódi”. Ilyen értelemben egy könyvben leírt történet vagy egy film jó eséllyel virtuálisabb, mint egy facebook posztom. A facebook posztom viszont digitális, vagy még pontosabban digitális eszközzel közvetített, esetleg digitális környezetben lévő. De nem virtuális.²

Maga a facebook sem virtuális (elképzelt), és pláne nem egy virtuális valóság (ami legalább 3D-s a definíció szerint), hanem egy digitális eszközökkel támogatott vagy online környezet.

Hogy miért kötök bele még ebbe a néhány betűbe is? Pont azért, mert ez az aprócska szó éppen a fent leírt dichotómiát erősíti: azt sugallja, hogy ami virtuális (értsd: digitális, online), az nem valóságos. 

Internet, internetek

Még egy gondom van az online és nemonline környezetek szembeállításával. Ahogyan a nemonline környezetek is sokfélék, és különböző társas normák vonatkoznak rájuk, úgy az online környezet sem egységes. Teljesen máshogy működik egy nyilvános cikk alatti vita, mint egy munkahelyi videokonferencia. Az egyik anoním(abb), írásos és aszinkrón, a másik semennyire nem anoním, szóbeli és szinkrón.³ És mindkettő teljesen különböző attól, hogy mondjuk tinderezek, LinkedIn-en hirdetést adok föl, keresem a mami kedvenc dalait youtube-on, ímélt írok, futást trekkelek, vagy turnitinben dolgozatot javítok. Kár lenne ezt a sokféle környezetet, viselkedésemet egy kalap alá venni. Pedig mindegyik online…

Ugyanez a heterogenitás szerintem ma már a facebookra is igaz. Az, hogy a facebookon töltjük az időt, sok dolgot jelenthet: az olvasástól, tanulástól az ismerősökkel csetelésen vagy a vásárláson át a zárt csoportokban való közel terápiás szintű munkáig nagyjából mindent. (Lehet, hogy ijesztően hangzik, ha valaki „napi 6 órát facebookozik”, de ez ugyanúgy jelenthezi azt, hogy farmvillezik, mint azt, hogy a Neuropsychoanalysis csoport linkelt tartalmait olvassa.) Ahhoz sem fér kétség, hogy teljesen más a cél, a légkör, a résztvevői összetétel és a moderátori hozzájárulás mondjuk a Trash of Pest és a Borderline önsegítő csoportban, noha mindkettő a facebookon működik.

Amikor valaki a digitális / online világ (vagy a facebook) törvényszerűségeiről, az ott megfigyelhető jelenségekről beszél, akkor nem árt meghatározni, hogy a sok-sok környezet közül pontosan milyenekre, melyikekre gondol.

A facebook népe

Talán pár éve még lehetett olyat mondani, hogy a facebookon mi működik (rövid posztok, képpel, cicák, ötkor posztolva csütörtökön), és hogy a facebook népe ilyen vagy olyan. Talán akkor még homogénebb volt a felhasználók csoportja, de mára mindenféle emberrel össze lehet futni a közösségi médiában.

Egyesek szerint a facebookon „egyre inkább elvész az értelmes vita lehetősége”. De vajon ez tényleg a facebook hibája? Valóban a facebook „bolondítja meg” az embereket? Nem inkább arról van szó, hogy vannak olyanok, akik udvariatlanok, zsémbesek, fafejűek vagy rosszul és hülyeségeket kommunikálnak? Mármint nem a facebookon, hanem úgy általában. Vagy nem is zsémbesek, csak más a világlátásuk, kutlurális hátterük, mint nekünk. A facebook csak annyit tesz, hogy mindezt a sokféle embert egy közös helyre hozza, és mindenkitől folyamatosan kérdezgeti, hogy: „akarsz mondani valamit”? Így aztán olyanokkal is találkozhatunk, beszélgethetünk, akikkel amúgy nem tennénk (hát persze, ki akarna egy zsémbessel?). Ettől aztán megijedünk, és azt mondjuk: facebook nárcisztikus világ, régen minden jobb volt, kegyetlenné teszi az embereket, és igazából egy nagy hazugság.

Klassz lenne, ha mindezért tényleg a facebook lenne a hibás. De a facebook sajnos csak egy felület. A posztokat, kommenteket viszont mi írjuk.

The world is not the problem. You and I are. If the world is violent and greedy and heartless and inhuman and often just plain stupid, it is because you and I are that way. Unfortunately we haven’t been taught to think this way. We are an ‘out there’ society, accustomed to thinking in terms of them against us. We want to fix the world, so that we can remain the same. 

/Michael Gerber/

¹ Ohler, id. Ollé („Az aktív online tevékenységre épülő megközelítés” című bekezdést olvasd el)

² Ezt is Ollé Jánostól tudom

³ Itt egy jó kis tipológia az online környezetekről