10 elképesztően nagy pszichológus, akit megnézhetsz a youtube-on

A nagy mesterek, a Tudomány forradalmárjai, a paradigmaváltók, az államvizsga-tételek címadói ugyanolyan emberi testben, amilyenben mi is, ugyanolyan emberi szavakat használva, mint amiket mi is… a szemünk láttára dolgoznak…Elképesztő!


1: Skinner, az operáns kondicionálás atyja

Nem tudom, hogy Skinner professzor a madarakkal való munka során vált-e ilyen galambszerűvé, vagy már előtte is így nézett ki… Minden esetre Pavlov kutyáinak továbbfejlesztéseként találta ki a viselkedésformálás nevű technikát, amivel mókusokat vízisízésre,  galambokat olvasásra, hipsztereket szórakozóhelyekről történő becsekkolásra lehet rávenni.

2. Harlow, a kötődéselmélet kidolgozója

Harry Harlow bebizonyította, hogy nem azért szeretjük az anyukánkat, mert kielégíti a fiziológiai szükségleteinket, hanem mert amikor hozzá bújunk, és beszaladunk a szoknyája alá, akkor valahogy biztonságban érezzük magunkat… (A tankönyvi képek alapján nagyon cuki kísérletnek tűnik. Videón viszont annyira szívszorító, hogy én nem bírtam végignézni.)

3. A megkerülhetetlen Zimbardo

Zimbardo az amerikai pszichológia Zacher Gábora (ha valahol elhangzik, hogy “pszichológia”, máris meghívják egy TED talk-ra). Sokkolásban egyébként nem semmi a fickó, egyik kísérletében több mint a résztvevők felét rávette, hogy megegyenek legalább egy sáskát! (Komolyan!) Ebben a videóban a híres – és sokat vitatott – börtönkísérletét mutatja be:

John Watson: A behaviorizmus nagy embere

A 20-as években pszichológusok egy csoportja arra jutott, hogy “lélek” nem is létezik, vagy ha mégis, a pszichológiának akkor sem érdemes foglalkoznia vele. Hogy ne szörnyedj el nagyon az alábbi “lélek-telen” videótól, gondolj bele, hogy nagyon régen készült (a némafilmek korában!) – ma már egy ehhez hasonló kísérlet elképzelhetetlen volna.

5. Festinger: a disszonáns kogníciók kutatója

A kognitív disszonancia-redukció kifejezés annyira menőn hangzik, hogy már csupán azért érdemes megtanulni, hogy társaságban mondogatni tudjuk! Arról a jelenségről van szó, hogy ha kevés pénzt kapunk azért, hogy hazudjunk, akkor végül mi magunk is elhisszük a saját hazugságainkat. Az, hogy 500 forintért hazudunk, egyszerűen nem fér össze az önképünkkel, ezért szépen bemagyarázzuk magunknak, hogy valójában nem is hazdtunk. Csavaros észjárás, nem?

Rogers: a személyközponú irányzat alapítója

Rogers az egész világot bejárta, hogy mindenkit kibékítsen mindenkivel, protestánsokat a katolikusokkal, feketéket a fehérekkel, egyik oldali politikusokat a másik oldaliakkal. Rogers akkora mester, hogy már a szavai között tartott csend hallgatásáról is percenként 150%-kot fejlődik a személyiséged.

Freud szerint az álmaink elemzésével a tudattalanunk és a múltunk sötét bugyraiba nyerhetünk bepillantást. Carl Gustav Jung szerint pedig töltekezhetünk belőlük a jövőre. A zsenit és a bolondot sokszor egy hajszál sem választja el egymástól, és Jung igazán jó példa erre. A felvételen a youtube feliratkezelőjét is megtévesztő borzalmas angolsággal több mint fél órán át beszél az életéről, átlagos és különleges élményeiről.

7. Fritz Pearls: gestalt terápia

A fenti 60-as évekből származó sorozat lényege, hogy Gloria aláveti magát három különböző módszerrel dolgozó pszichoterapeuta guru ténykedésének. Fritz Pearls – a gestalt terápia alapítójának – ülése, khm, finoman szólva is meglepett… Nem tudom, hogy korszak vagy stílus kérdése-e, minden esetre az általam ismert gestalt terapeuták / coachok nem pont így csinálják… Te hányadik percnél borítanád rá az asztalt a gestelt terápia nagy emberére?

8. Bandura és a Bobo baba kísérletek

“Hát ne várjátok, hogy jók legyenek, míg a felnőttektől azt látják, hogy önzők, irigyek, verekedősek és kevés bennük a szeretet” – énekli Halász Judit, és a pszichológusok helyeselnek. Szeirntem nem túlzás azt mondani, hogy az utánzás alapú tanulásról szóló “Bobo baba” kísérlet minden idők legnagyszabásúbb – mai napig is tartó – pszichológiai vizsgálata, Bandura pedig a ma élő (95 éves!) szociálpszichológusok legnagyobbika!

Edward L. Deci és Richard Ryan

A ’70-es évektől fogva egyre gyakrabban esett meg a pszichológiai laboratóriumok falai között , hogy emberek (sőt, olykor még majmok is) jutalom és büntetés nélkül, pusztán saját szórakoztatásukra oldottak meg nehéz, szellemileg megterhelő feladatokat. Lehet, hogy azért – gondolta
Ryan és Deci, akognitív pszichológia vizsgatételek kihagyhatatlan szerzőpárosa -, mert az embernek szüksége van kihívásokra? Törekszik a fejlődésre? Talán nem csak az étel, a pénz vagy más jutalmak motiválnak minket. Ez akkoriban annyira felháborító gondolat volt, hogy a 80-as évekig nem is nagyon foglalkoztak vele a kutatók. Aztán viszont…


Az írás eredetileg az akkor még sokkal menőbb 10dolog blogon jelent meg.